A Halley-üstökös nyomai ragyogják be az égboltot
Október 21-ről 22-re virradó éjszaka tetőzik az év egyik leggyorsabb hullócsillagait produkáló meteorraja, az Orionida. A csillagászati maximum idején ideális körülmények között óránként mintegy 15 meteort lehet majd látni az égbolton – közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló október 13-án az MTI-vel.
A megfigyelést az éjszaka első felében még zavarja a fényes Hold, amely azonban hajnali fél háromkor lenyugszik.
Ezt követően már sötét égbolt alatt lehet gyönyörködni a hullócsillagokban, melyekből majd hajnalban lehet látni a legtöbbet – olvasható a közleményben. A nagy sebességű Orionidák különlegessége, hogy a hullócsillagokat okozó szemcsék a neves 1P/Halley-üstökös által hátrahagyott törmelékből származnak – tették hozzá.
A tájékoztatás szerint a Föld évente kétszer is keresztezi a Halley-üstökös pályáját, ilyenkor ütközik az üstökös által hátrahagyott törmelékárammal. Az októberi találkozás során alakul ki az Orionidák meteorraja, 2027. május elején pedig ugyanezen üstökös törmelékéből az Éta Aquaridák meteorjai tűnnek fel. Az Orionidák radiánsa, vagyis az a pont az égbolton, ahonnan a meteorok látszólag szétsugárzanak, október 21-én 22 óra előtt kel fel. A 79 százalékos dagadó Hold fénye ekkor még megnehezíti a hullócsillagok megpillantását – magyarázták.
A közlemény szerint a hullócsillag lest hajnalra érdemes időzíteni, fél három körül ugyanis lenyugszik a fényes Hold, a meteorraj radiánsa pedig hajnali 5 órára 59 fokos magasságban delel. Ez azt jelenti, hogy hajnalban a déli égbolt irányába jónéhány szép és gyors hullócsillagot lehet megpillantani, óránként mintegy 15 meteorra lehet számítani – hívták fel a figyelmet.
A raj meteorjai körülbelül 66 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, vagyis megközelítőleg 240 ezer kilométeres óránkénti sebességgel találkoznak a Föld légkörével. Az égbolton így egészen gyorsan, általában a másodpercnél rövidebb idő alatt szaladnak végig – írták. A Halley-üstökös az egyik legismertebb periodikus üstökös, mely ellipszis alakú pályáján körülbelül 76 év alatt kerüli meg a Napot. Legutóbb 1986-ban haladt el a Nap közelében, következő visszatérése pedig 2061-ben várható – tájékoztattak.
Bár magát az üstököst csak ritkán lehet látni, az általa hátrahagyott törmeléknek köszönhetően minden évben lehet találkozni a nyomaival. Ez teszi különlegessé az Orionidákat: miközben a Halley-üstökösre még évtizedeket kell várni, az általa hátrahagyott porszemcsék minden ősszel megjelennek az éjszakai égbolton – olvasható a közleményben.
A csillagászati jelenségről és annak megfigyeléséről bővebb információk ITT találhatók.
