Felfedezés, élmény és felelősség a rétközi táj értékeiért

Tíz általános iskolás, tehetséges diák tanulta meg Kéken, hogyan lesz a megfigyelésből tudás, a fényképből történet, a felfedezésből és közös élményből pedig fenntartható, a természeti környezetért felelősséget érző jövőkép.

Az Alföld északkeleti peremén a rétközi táj első pillantásra csendesnek, talán kicsit unalmasnak is tűnik. Aki azonban értő figyelemmel szemléli, annak egy rét, egy vízfolyás, egy régi épület, egy ősi földvár megmaradt halma vagy akár egy madár röpte is izgalmas történeteket mesél.

Erre a figyelemre épült „A világ a szemünk előtt” című tehetséggondozó program, amelyet a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Tehetség Programja támogatásával valósított meg a 2025/2026-os tanévben a nyíregyházi TEMI Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Ház Alapítványa a Kéki Petőfi Sándor Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskolával közösen, a tájökológia, az élménypedagógia, a honismeret és a fotóművészet eszközeire építve.

A program szakmai tanácsadóját, Szegedi Sándort kérdeztük a program tapasztalatairól.

Valóban ott van előttünk a világ, csak meg kell tanulnunk észrevenni?
– Pontosan ez volt a kiindulópontunk. A gyerekek sokszor naponta elmennek olyan természeti vagy kulturális, művészeti értékek mellett, amelyekről nem tudják, milyen gazdag történeteket, hagyományokat őriznek. A mindennapi csodák ott vannak a szemünk előtt, csak észre kell venni azokat. Észrevenni, és ha képesek vagyunk rá: megörökíteni és  bemutatni a csodákat. Prózában, versben, vagy a modern technika eszközeit használva: fényképeken, videókon keresztül.

Kik vettek részt a programban?
Tíz felső tagozatos tanulóval dolgoztunk. Fontos szempont volt, hogy olyan tehetséges vagy ígéretes fiatalok is lehetőséget kapjanak, akik hátrányos helyzetük miatt ritkábban jutnak el hasonló programokra.

Hogyan épült fel a fejlesztés?
A fő program 65 órás szakköri foglalkozás-sorozatra épült, amelyet terepgyakorlatok, természetvédelmi foglalkozások, családi nap egészítettek ki. A tanulók természetismereti, honismereti, történelmi, fotós és videós kreatív  feladatokat kaptak, megtanultak térképet, GPS-t, fajmeghatározó alkalmazásokat, valamint nyomtatott és digitális forrásokat használni. Külön figyelmet fordítottunk az önismeretre, a kommunikációra és az együttműködésre is, sőt egyéni mentorálással személyre szabott segítséget is nyújtottunk a tanulóknak fejlődésükhöz.

A terepgyakorlatok bizonyára a legemlékezetesebb alkalmak közé tartoztak. Merre jártak?
Felkerestük Füzér várát, sétát tettünk a füzérradványi kastélykertben, majd Széphalomban,  a Magyar Nyelv Múzeumában jártunk. Egy másik alkalommal a szatmár-beregi táj történelmi-természeti értékeivel ismerkedtünk: a vajai várkastélyt, a tákosi református templomot, a nagyari Luby-kastélyt és a Petőfi – fát, a szatmárcsekei Kölcsey-emlékházat és a csónakos-fejfás temetőt, valamint a túristvándi vízimalmot néztük meg. Ezenkívül egy egész napot eltöltöttünk a sóstói állatparkban, valamint kerékpáros túrákat is tettünk a környék nevezetességeihez. Ezeken az alkalmakon  a gyerekek nem egyszerűen „megnézték” a helyszíneket: részleteket kerestek, fényképeket, videót komponáltak, jegyzeteltek, kérdeztek és közösen értelmezték a látottakat.

Nyilván fontos feladat volt az élmények egyfajta művészi, kreatív jellegű dokumentálása is.
Ez kapcsolódott ahhoz a nevelési feladathoz, hogy a gyerekek is érezzenek felelősséget a természeti, vagy épített környezetükért. A rejtett szépségek bemutatásával értsék meg azt is, ami különösen fontos a mai világban, hogy felelősséggel tartozunk: a törékeny élővilágáért, azért, hogy ne száradjanak ki tavaink, vízfolyásaink, hogy az elkövetkező generációk is ugyanezt a szépséget és értékeket lássák, amit mi, egy szépséges világot a szemünk előtt és ne egy kiszáradt pusztaságot.

Készült valami a tanév végére a sok fotóból és videóból?
A legjobb munkákból nyomtatott fotókönyvet, és egy rövidfilmet készítettek. A fényképek egy része és a film hamarosan elérhető lesz mindenki számára honlapunkon. (www.temimoricz.hu)

Útravalóul milyen gondolatot adna a tanulók számára?
Talán azt, hogy a szülőföld nem attól lesz igazán a miénk, hogy ismerjük a nevét a térképen, rá tudunk mutatni, hanem attól, hogy figyelünk rá, megismerjük értékeit, megértjük és felelősséget is vállalunk érte. Érzelmileg is kötődünk a minket körülvevő tájhoz, és megteszünk mindent ami tőlünk telik, azért, hogy megmaradjon eredeti szépségében, épségében és természetességében  majd az ő gyerekeik számára is, nemzedékeken át.