Az állambiztonság ügynöke volt a Kossuth-díjas fotográfus
Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus a Válasz Online-nak adott november 4-én, szerdán megjelent interjújában elismerte, hogy 1957 és 1966 között "Pál" fedőnéven szerepelt az állambiztonság hálózatában.
A Válasz Online-nak adott interjúban a jövőre 90 éves fotográfus maga kezdeményezte múltjának feltárását, még azelőtt, hogy nyilvánossá váltak volna a kádári titkosrendőrség hálózati személyeinek hatos kartonjai.
Korniss Péter úgy fogalmazott: élete egyik legnehezebb beszélgetésére vállalkozott, mert szégyelli egykori szerepét, ugyanakkor szeretné, ha történetét nem találgatások alapján ítélnék meg.
Arra a kérdésre, hogy mikor tudta meg, hogy van írásos nyoma egykori hálózati tevékenységének, azt válaszolta, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt egy Németországban élő magyar történész, Kiss Eszter a Humboldt Egyetemen disszertációt írt a magyar fényképészet 1989 előtti történetéről.
Sok időt töltött itthon a kutatásaival, minden fotósnak utánanézett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A könyv formában is megjelent disszertációban összefoglalta az 1956-os múltamat, de nincs benne szó az érintettségemről. Amikor megjelent a könyv, Eszter eljött hozzám és letette elém a hatos kartonom levéltárból kikért másolatát. Azt hittem, szívszélhűdést kapok. Magyarázta, mi mit jelent a kartonon, de én alig láttam-hallottam. Később megkérdeztem tőle, miért nem írta ezt meg rólam? Azt mondta, ezt akkor alaposan átbeszélte kollégáival és így döntött. Azóta sokat gyötrődtem, megszólaljak-e, aztán a hatos kartonok publikálása eldöntötte a kérdést. Bocsánatot kell kérnem, amiért csak most beszélek erről és sokáig homokba dugtam a fejem
– mondta Korniss Péter.
A fotográfus 1957. március 21-én, a második letartóztatása idején került kapcsolatba az állambiztonsággal: "Pál" fedőnéven szerepelt a hálózatban, ahonnan 1966-ban, alkalmatlanságra hivatkozva zárták ki.
Korniss Péter arról beszélt, hogy fiatalon, a forradalom leverését követő megtorlások légkörében nem látott más lehetőséget, mint hogy engedjen a nyomásnak.
A fotógráfus 1956-ban joghallgatóként vett részt a forradalmi eseményekben, jelen volt a Parlament előtti tüntetésen is, ahol a sortűz idején egy golyó súrolta. Decemberben beválasztották a MEFESZ jogi kari vezetésébe, emiatt később letartóztatták. 1957 januárjában vádemelés nélkül szabadult, de az egyetemről elbocsátották.
Az együttműködése során jelentéseket kellett készítenie, amelyeket egy újságba rejtve juttatott el kapcsolattartójához, elmondása szerint érdemi információkkal nem rendelkezett, és ma már a jelentések pontos tartalmára sem emlékszik.
A fotográfus 1958-ban fényképészszövetkezethez került, majd 1961-ben a Nők Lapjánál kezdett dolgozni. Hat hét után azonban egy feljelentés nyomán elbocsátották, mert korábbi letartóztatása és 1956-os szerepvállalása miatt politikailag megbízhatatlannak tartották. Másfél évvel később Németi Irén főszerkesztő segítségével visszatérhetett a laphoz.
Az állambiztonság 1963-ban ismét megkereste, és megpróbálta rávenni az együttműködés folytatására, ezt azonban Korniss Péter már visszautasította; a hatos karton szerint 1966-ban alkalmatlanság miatt zárták ki a hálózatból, munkadossziéját pedig később megsemmisítették.
Korniss Péter az interjúban hangsúlyozta, hogy 1967-ben, amikor először jutott el az erdélyi Székre, hogy megörökítse az ottani paraszti világot, már nem állt kapcsolatban az állambiztonsággal, s nem is keresték.
"Viszont Németi Irén egyszer megkérdezte, belépnék-e az MSZMP-be. Elhárítottam azzal, hogy még nem vagyok elég érett. Jó viszonyban voltunk, de máig nem tudom, neki volt-e információja az állambiztonsági megkeresésekről, esetleg a kulisszák mögött megvédett-e" – mondta.
Hozzátette, hogy egy idő után külföldre is utazott, például a Honvéd Együttessel, jó barátjával, Novák Ferenc Tatával. "Feleségem mellett ő volt a másik ember, akivel a titkomat megosztottam a rendszerváltás után. Tata csak legyintett egyet, tudta, hogy mentek ezek a dolgok. Az elmúlt hónapokban azonban családommal és szűkebb baráti körömben is megosztottam a történetemet" – fogalmazott.
"Azt remélem, hogy a történetem megértése megkönnyíti az ítélkezést és a megbocsátást" – fogalmazott az interjú végén.
