A szeparációs szorongással kapcsolatos tudnivalók
A szeparációs szorongás a kicsik értelmi fejlődésében fontos mérföldkőnek számít. Nem más, mint az elkülönülés miatti félelem. Ekkor jön rá a baba, hogy a biztonságot nyújtó személy – vagyis a szülő – nem mindig van a közelben, emiatt hirtelen szorongani kezd.
Ez egyrészt a kötődés bizonyítéka, másrészt azonban az anyukák és az apukák számára egy nehezen kezelhető időszak is egyben.
A kötődés és a tárgyállandóság szerepe a babák életében
A szeparációs szorongás felerősödhet az óvodai beszoktatás során is. Ezt kezelendő, érdemes egy-egy olyan tárgyat alkalmazni, amely biztonságot nyújt a kicsi számára. Ilyen lehet például a Mesevarázs.hu webshopban elérhető ágyneműhuzat is, amelyek közül biztosan minden gyermek megtalálhatja a kedvencét.
A kutatásokból tudhatjuk, hogy a baba már az anyaméhben elkezd kötődni az édesanyjához: ismeri a hangját, a szagát, amikor pedig világra jött, ezt a szoros köteléket még erősebbé teszi a szoptatás és az együttlét. Emellett meghatározó a tárgyállandóság jelensége is, vagyis az, amikor megérti, hogy az anya akkor is létezik, amikor nincs a közelben. Ez 6 és 12 hónapos kor között fejlődik ki. Bár azt tudja, hogy létezünk, az idő fogalmával még nincs tisztában, így megijedhet, ha eltűnünk.
A szeparációs szorongás jellemzői
A szeparációs szorongás kb. 6 és 9 hónapos kor között jelentkezik, amikor is a baba felismeri az elválás lehetőségét. Később, 1-1.5 éves korban az önállósodás során újabb hullámra kerülhet sor, ami ismeretlen környezetben még inkább felerősödhet.
A tapasztalatok szerint a gyermek ilyenkor odaszalad az éppen távozni készülő édesanyjához és sírni kezd, éjszakánként többször ébred, és csak az anya közelségére tud visszaaludni. Gyakori, hogy fél az idegenektől, elfordul, sír tőlük, és nem fogadja el a közeledésüket. Gyakran megesik az is, hogy kevésbé érdeklik azok a játékok, amelyeket korábban szeretett, és csak a szülő közelségére vágyik.
Arra a kérdésre, hogy meddig tart, nehéz választ adni, hiszen ez nagyban függ a baba temperamentumától. Valakinél csak néhány hét, másoknál azonban több hónap is lehet. Illetve később is jelentkezhet, például az óvodakezdés során.
Így segíthetünk a gyermeknek!
Fontos a maximális türelem és megértés, hiszen ilyenkor több közelségre és megnyugtatásra van szüksége. Érdemes bevonni a hétköznapi teendők végzésébe, hiszen a közös tevékenységek erősítik benne a biztonság érzését.
Ahelyett, hogy angolosan távoznánk, búcsúzzunk el tőle minden egyes alkalommal, amikor elmegyünk, röviden, de határozottan. Előnyös lehet egy kedves kis tárgy is, amely vigasztalja, ha távolodunk tőle. Az idegen helyekhez és közösségekhez pedig érdemes fokozatosan hozzászoktatni.
A szeparációs szorongás egy természetes és az érzelmi fejlődés részét képező jelenség. Bár intenzív és szülőként kihívást jelenthet, megértő, következetes segítséggel, biztonságot nyújtva gyorsan átvészelhető. Az együttlétek, ölelés, jó búcsúzási rutinok és a kis biztonságot adó tárgyak mind-mind segítenek ebben.
