Az epilepszia árnyalt valósága

Az epilepszia olyan neurológiai állapot, amely emberek millióinak mindennapjait befolyásolja világszerte, mégis gyakran kevesebb figyelmet kap, mint amennyi szükséges lenne. Sokan kizárólag a látványos rohamokkal azonosítják, pedig a betegség valódi arca sokkal összetettebb.

Az epilepszia az agy egyes részein túlzott elektromos aktivitás következményeként alakul ki, ami vissza-visszatérő rohamok formájában jelentkezik. De mi rejlik e jelenség mögött? Miért tér el az agy működése a megszokottól? A válaszok sokrétűek: genetikai adottságok, szerzett károsodások, anyagcserezavarok vagy eddig ismeretlen okok is meghúzódhatnak a háttérben.

Pontos diagnós érdekében érdemes a Halom Medical Egészségközpont neurológia szakrendelését felkeresni.

Mi felel az agyi rövidzárlatokért?

Az emberi agyban található idegsejtek állandó kommunikációban állnak, finoman szabályozott elektromos jelekkel. Amikor ez a kommunikáció zavartalannak mondható, minden rendben működik. Az epilepsziás állapot azonban akkor alakul ki, amikor egyes sejtcsoportok hirtelen, koordinálatlan aktivitást mutatnak, mintha rövidzárlat lépne fel. Ez okozza a rohamokat, amik a heves rángásos vagy eszméletvesztéses epizódoktól a rövid, alig észlelhető kihagyásokig terjedhetnek. Érdemes tudni, hogy egyetlen roham nem feltétlenül jelez epilepsziát; a diagnózis ismétlődő, indokolatlannak tűnő események alapján állítható fel.

Hogyan befolyásolja a környezet az epilepsziát?

Bizonyos esetekben az epilepszia kísérő jelenség, amely egy korábbi sérüléssel hozható összefüggésbe. Gyakran előfordul, hogy egy fejsérülés után, valamikor hónapok vagy évek múltán alakul ki az állapot. Az agydaganatok, legyenek azok jó- vagy rosszindulatúak, ugyancsak kiválthatják, mivel ingerlik az idegsejteket. Az idősebbek körében pedig az agyvérzés vagy az agyi infarktus válhat a kiváltó okká, mivel ezek következtében az érintett agyi régiók érzékenyebbé válnak. Továbbá bizonyos gyulladásos betegségek, mint az agyhártyagyulladás vagy a vírusos fertőzések, maradandó hozadékként is vezethetnek rohamokhoz.

Mik lehetnek az anyagcsere és immunológiai tényezők?

Gondolt-e már arra, hogy az epilepsziának anyagcsere- vagy immunológiai okai is lehetnek? A szervezet elektrolit-egyensúlyának zavarai, vércukorszint-ingadozások vagy autoimmun eredetű agyi gyulladások is közrejátszhatnak a rohamok megjelenésében. Ezekben az esetekben a görcsök gyakran csak egyek a tünetek sorában, és a hosszú távú megoldás főképpen az alapbetegség kezelésével érhető el.

Ha a legmodernebb diagnosztikai eszközök sem találják a rohamok nyilvánvaló okát, idiopátiás epilepsziaként azonosítják az állapotot. Ez nem azt jelenti, hogy a probléma „képzeletbeli”; inkább arra utal, hogy a háttérben olyan finom genetikai vagy funkcionális eltérések vannak, amiket még nem lehet kimutatni. Az ilyen esetek gyakran jól reagálnak a gyógyszeres kezelésre.

Tévhit vagy valóság: mi vált ki rohamokat?

Gyakran hallani, hogy villogó fények, stressz vagy alvásmegvonás közvetlenül okozhatják az epilepsziát. Valójában ezek a tényezők csak akkor idézhetnek elő rohamot, ha az érintett agya már korábban hajlamos volt a rohamokra. Az alvásmegvonás, túlzott alkoholfogyasztás, magas láz vagy néha erős fények provokáló hatásúak lehetnek, de csak már létező rohamérzékenység mellett.

Vajon megelőzhető az epilepszia kialakulása? Mivel az okok többsége nem befolyásolható, a betegség teljes megelőzése nem megvalósítható. Azonban a szerzett okok aránya mérsékelhető. Fejsérülések megelőzése sportolás közben sisak viseletével, a biztonsági öv használata, fertőzések időben történő kezelése vagy a szív- és érrendszeri problémák ellenőrzése mind segíthetnek csökkenteni a rohamkockázatot.

A Halom Medical Egészségközpontban arra törekszenek, hogy minden páciens számára személyre szabott gondoskodást nyújtsanak, legyen szó akár epilepsziáról vagy más egészségügyi kérdésről. Ők tisztában vannak azzal, hogy az egyes esetek hátterének megértése alapvető fontosságú a megfelelő kezelés érdekében. Ha az ok például agydaganat, a műtéti megoldások előtérbe kerülhetnek, míg genetikai eredetű epilepszia esetén a gyógyszeres terápia a célravezető.

A társadalmi előítéletekkel szemben való küzdelem szintén elengedhetetlen szerepet játszik. Az epilepszia nem fertőző, nem pszichiátriai probléma, és nem az egyén akaraterő hiányát mutatja. Sok olyan eset van, ahol megfelelő orvosi kezeléssel és életviteli változtatásokkal a rohamok felett gyakorlatilag irányítást lehet nyerni, és így az érintettek teljes, sokoldalú életet élhetnek.