Négy éve tört ki az orosz-ukrán háború

Pontosan négy évvel ezelőtt, 2022. február 24-én robbant ki az orosz-ukrán háború, amely azzal kezdődött, hogy a hajnali órákban Oroszország teljes körű támadást indított Ukrajna ellen. Négy év telt el azóta, és a háború nemcsak Kelet-Európa biztonsági rendjét, hanem a világgazdaságot és a nemzetközi politikai viszonyokat is alapjaiban formálta át.
A döntést az orosz elnök, Vlagyimir Putyin jelentette be, „különleges hadműveletként” hivatkozva az invázióra. A Kreml céljai között a NATO-bővítés megállítása és Ukrajna katonai semlegesítése szerepelt. A gyors győzelemre számító haditerv azonban hamar elakadt: az ukrán ellenállás, valamint a nyugati fegyver- és pénzügyi támogatás felülírta az eredeti forgatókönyvet.
Az ukrán államfő, Volodimir Zelenszkij a háború első napjaiban Kijevben maradt, ami szimbolikus és stratégiai értelemben is megerősítette az ellenállást. Kijev ostroma végül kudarcot vallott, és a frontvonalak keletre, valamint délre tolódtak. A harcok súlypontja a Donbasz térsége és a Fekete-tenger partvidéke lett, miközben rakétatámadások érték az ország energetikai infrastruktúráját.
A konfliktus hamar túlmutatott a két hadviselő félen. NATO megerősítette keleti szárnyát, és bár közvetlenül nem lépett be a háborúba, tagállamai jelentős katonai támogatást nyújtottak Ukrajnának. Az Európai Unió példátlan szankciós csomagokat fogadott el Oroszországgal szemben, miközben gyorsítani kezdte az energiafüggetlenedést. A háború így az energiapolitika, az ellátási láncok és az infláció kérdését is globális szintre emelte.
Oroszország gazdasága a szankciók és a háborús kiadások terhe alatt átalakult, egyre inkább keleti partnerek felé fordulva. Ukrajna eközben a túlélésért és az újjáépítés alapjainak megteremtéséért küzd. A lakosság milliói kényszerültek elhagyni otthonukat; a menekülthullám a második világháború óta nem látott méretű volt Európában.
Diplomáciai téren az Egyesült Nemzetek Szervezete fórumai rendszeres viták színterévé váltak, de áttörést hozó békemegállapodás nem született. Időszakos tűzszüneti javaslatok és közvetítési kísérletek ellenére a bizalom hiánya és a területi kérdések rendezetlensége megnehezítette az érdemi tárgyalásokat.
Négy év után a konfliktus állóháborús jelleget öltött: drónok, tüzérségi támaások és kimerítő frontszolgálat határozza meg a mindennapokat. A háború technológiai értelemben is új korszakot nyitott, hiszen a pilóta nélküli eszközök és a kiberműveletek szerepe felértékelődött.
A legnagyobb kérdés ma már nem csupán az, mikor ér véget a háború, hanem az is, milyen Európa születik utána. A biztonságpolitikai gondolkodás megváltozott, a fegyverkezési kiadások nőnek, és a kontinens keleti felének stratégiai jelentősége tartósan felértékelődött. Az orosz–ukrán háború négy éve így nemcsak egy fegyveres konfliktus története, hanem egy átalakuló világrend krónikája is.




















































